Test tudat, Lélek tudat, EGO?
Több hete gondolkodom, hogy egy írást közöljek a blogomon a témával kapcsolatban, de mindig halogatom. Igazából nincs szó eget rengető dologról, csupán egy kérdés gondolkodtatott el. Azt hallottam (és már olvastam is), hogy az EGO (latinul: én) nem velünk született adottság, hanem egy kialakult dolog, ami pár éves kor után alakul ki az embernél. Mi is lehet igazából akkor az EGO? Azért kérdezem, mert én úgy tartom a saját elméleteim szerint, hogy kétféle tudatunk van. Egy lélek tudat, és egy test tudat. A lélektudat irányít minden cselekedetünket, de nem közvetlenül, csak amolyan sugallatok formájában próbál minket a pályánkon tartani - több-kevesebb sikerrel. Azért írom, hogy próbál, mert szerintem alapvető dolog, hogy tudatosan (test tudatunkkal) képesek vagyunk ellene cselekedni. A test tudata, ahogyan írtam is, tudatosan irányítani próbálja a testet a fizika látszólagos és tanult törvényei szerint. Ami engem igazán elgondolkodtat, az nem más, mint a kérdés, hogy az "ÉN" (EGO) mihez áll igazán közelebb, vagy ha úgy tetszik minek a része? Lehet hogy csak a szavak forgatása, de engem akkor is érdekelne a dolog... Magyar nyelvünkbe kicsit talán rosszul beépült formában az EGO önzőséget/beképzeltséget is jelent (ha valakinek nagy az EGO-ja, sokat képzel magáról). Angolul is az "Egoist" szó önzőt jelent. Tehát nézzünk egy önmagával törődő embert. Ha Az Ego nem velünk születik, hanem később alakul ki akkor miért bizonyítható, hogy egy pár hónapos csecsemő, aki a kezével képes megfogni egy játékot, az a mellé fektetett másik csecsemőtől, aki elérhető távolságba van számára, képes elvenni az adott tárgyat/játékot (?). Ez önzőség? Mi diktálja abba a pillanatban a pár hónapos kis embernek, hogy ő azt a játékot/tárgyat birtokolja? Lélektudat sugallta cselekedet végrehajtása lenne? Akármilyen logikával próbálok hozzáállni a dologhoz, nem értem. Ugyanis ha vele született EGO (lélek tudat) miatt venné el a tárgyat, akkor annak a lélek tudatnak tudnia kéne azt is, hogy ezen nem múlik semmi. Esetleg ha nagyon belemerülnénk, annyi, hogy a test helyes használatának megtanulásához szükség van a kézben tartott tárgyra/tárgyakra, mert a fizikai világgal ismerkedni kell minél gyorsabban, ahhoz hogy a célokat, amiért itt vagyunk, teljesíteni tudjuk. Ez az egy logikus állításom van azzal kapcsolatban, hogy az EGO velünk született dolog és sokkal inkább a tudat alatti énhez (lélektudathoz) áll közel mintsem a test tudathoz. Ugyanis azt is elmondhatjuk, hogy valakinek a személyiségének kialakulásáért a céljai a felelősek. A céljaink a lélektudatban foglaltak, a lélektudat sugallatok formájában küldi az információt a test felé. A test a testi tudattal mérlegel, látszólagos és tanult fizikai törvényeknek megfelelően. Az eredmény valamilyen cselekedet formájában fog megnyilvánulni. Erre a cselekedetre az esetek 90%ában már ésszerű (test)tudat általi magyarázattal tudunk szolgálni, hogy miért is cselekedtük meg azt. De maga az ötlet, ami az egész cselekvési folyamatot beindította, tudat alatt érkezett, fizikaivá lett konvertálva, és ezután fizikailag lett kivitelezve. Arra hogy milyen bizonyíték van rá, hogy az EGO nem velünk született dolog azoknak a véleménye érdekelne, aki azt mondja, hogy ez így van. Tudom, hogy nagyon kevesen vagy éppen senki se olvassa a blogom, de szívből örülnék, ha valaki megcáfolna. Hogy miért is külön kialakuló dologról van szó (?)...
Mit latunk valojaban a periferias latomezobe?
par nappal ezelott elgondolkodtatott a kerdes, ugyanis erdekes elmenyben volt reszem. Nem tul specialis, sot teljesen hetkoznapi ami miatt mar valoszinu nem is figyelunk fel ra. A jelenseg mirol beszelek egyenlo a vakfolt jelensegevel. amikor a szem nemtud az agy szamara megfelelo informaciot kuldeni az erzekelt keprol, elviekben az agy kigeszit, a kornyezo kepi informaciok es a tudatos ter ismeret segitsegevel. Ami igazan elgondolkodtatott benne az az, hogy vajon az eredmeny az agy kreativitasanak koszonheto vagy pedig az agy tehetetlensegenek, a tudat hianyossaganak - amely helyzetben kenytelen a tudatalatti dolgoknak ervenyesulesre helyt adni korulbelul a masodperc tort reszeig. Ugyanis barmilyen fizikailag vagy eddig meg eletunkben nem latott/ismert informacoval ter vissza, az agy (azaz a tudat) egy azonnali 'irrealis' felkialtassal elutasitja a dolgot. Tetelezzuk fel, hogy par napja, amikor a sokak altal hetkoznapinak, altalam kulonlegesnek tartott esemeny kozben a tudatom a tudatalattim elnyomasanak aldozatava valt, lattam valamit, amit tudatosan nem tudok felfogni. Ennek ellenere megprobalom a dolgot nem irrealisnak nyilvanitani csak szamomra megmagyarazhatatlannak. Ugy gondoltam mindig is hogy ez az elso lepcsofok ha valami ismeretlen fele akarunk indulni. Tudatosan en is jol tudom h nem lathattam se kis jezust se angyalt se az atyauristent - plane h a kereszteny hit tavol all tolem. A dolog ismeretlen reszere konkret valaszt onmagamtol ritkan ha kaphatok, de kicsit lehet elemezni a temat mert megeri.
Feltetelezhetonek tartom, hogy (nem a szemunkkel) kepsek vagyunk latni dolgokat amik nem foglalnak el helyet a fizikai vilagban. Erzessel latni. Egy olyan fajta erzessel amit a tudatunk eloszeretettel vesz figyelmen kivul, fizikai es realitasi bizonyitekok hianyaban. Az elemzes szempontjabol teljesen mindegy hogy par nappal ezelott az ominozus alkalom soran mit veltem latni. Akarmivel is azonositanam, leirt formaban mar csak a tudatom kreativitasanak muremeke lenne. Demaradjunk abba h feher, fenyes. amu nem is meglepo mert periferias latoterembe azon a ponton vilagito test (fenycso) volt. Ami miatt igazan felfigyeltem ra az nem mas mint a dologgal egyuttjaro erzes.. Legjobban ugy tudnam megnevezni a dolgot, hogy egy konkret jol felismerheto hangulattal jart egyutt... Tegye fel a kezet akinek meg soha eletebe nem volt ilyen hngulati erzese.. szerintem mindenkinek volt. Ha csak egy regebbi esemenyre probalunk meg visszagondolni tisztan, ha sikerul maris erezzuk azt az erzest amit regen abban a pillanatban, csak eppenseggel akkor regen, es abban a pillanatban nem lehetett megkulonboztetni mivel ugyanaz volt mint az aktualis pillanat. tehat a piros szint ha a piros szinhez haonlitjuk legjobb esetben is csak azt tudjuk megmondani rola h egyforma. Tehat viszonyitas kerdese, ami azt jelenti h a jelenlegi pillanatnak nem erezzuk ugy a hangulatat mintha esetleg fel ev mulva sikerul felidezni tisztan. Ezt azert tartom feltetlen fontosnak h megemlitsem, hogy legalabb egy kicsit felfoghatobba / kezelhetobbe es egyben elemezhetobbe tegyem a jelenseget. Par napja amikor a jelenseget erzekelni veltem, ugy ereztem mintha egy gyerekkori emlek lenne (kb 3-5eves korombol), hangulat erzessel egyutt. De ugye az h vilagos es feher persze lehetne akar konkret emlek is, mert meg fizikailag se zarja ki semmi. A hangulata pedig lehet h pontosan ugy erzodott mint 24evvel ezelott. Az elmeletem szerint nem kene hogy barmi furcsa legyen benne, egy dolgot kiveve, megpedig azt h mindenfele tanitas elott voltam. Ugy gondolom h a mai vilagba amikor egy gyerek szuletik egeszen kifinomult erzekei vannak hozza hogy felfogjak az ilyen kulonlegesebbnek velt dolgokat, es minden bizonnyal megmagyarazni egyaltalan nem tudjak, de legalabb nagyobb esellyel erzik mint az a felnott egyed aki mindenfele iskolakat tanult vegig es egy olyan elmelet szerint el ami nem hagyja hogy ervenyesuljenek a fizikailag megmagyarazhato dolgoktol eltero erzesek. Ezt az egesz feltevesem sajat magam ekemzesere epitem, tehat lehet h abszolute nem helytallo masoknak. Ha esetleg megis akkor legalabb az illeto is elgondolkodhat rajta. Tehat emlekeim szerint gyerekkent sok ilyen vagy ehhez hasonlo elmenyem volt, amiket sajnos nem sikerul mostanara eletszeruen felideznem de tudom rola h volt. Tudom hogy voltak helyzetek amikor kizartam a kulvilagot es csak befele koncentraltam, azt se tudtam merre vagyok eppen. Es aztan jottek az eztkoveto reakciok az engem korbevevo embetektol, hogy Karcsika ne almodozz, mar megint nem itt jarsz, stb... sajnos eleg par ilyen incidens es szinte teljesen kitorlik a gyerekbol azokat a kepessegeket amelyek az ilyen nem fizikai erzesek felfogasara szolgalnak.
Ezt a szoveget telefonrol irtam, azert nincs benne ekezet. Hamarosan igyekszem foyltatni a gondolatmenetet.
Dius macskája!!!
Ez nem igazán blog bejegyzés de muszáj 
Dia leendő cicája:
Nagyon éééédiiiii :$
Első bejegyzés :)
De hiszen ez működik.. 
Úgy döntöttem hogy elkezdek újra blogot írni, de a blog legkevésbé se rólam fog szólni. Leginkább olyan dolgokról amik engem elgondolkodtatnak/foglalkoztatnak. Sokszor éreztem már úgy, hogy valakivel beszélek, és olyan gondolataim vanank, hogy azt akár érdemes lenne mással is megosztani. Tehát röviden erről lenne/lesz szó. Aki gondolja olvassa. Remélhetőleg nemsokára jönnek a postok is. Ami biztos: eröltetni nem fogom, akkor írok ha úgyérzem hogy van mit.